Erika 4 - 1926 #75328

 

Drága Erika!

A mércémhez képest sok pénzt adtam érte és még örültem is neki. Voltaképpen még mindig, azonban a lentebb leírtakat kővetően pihenő pályára tettem. 

Néhány hiba a kezdetekből:

• nincs kocsi visszahúzás
• az egész kocsi kedve szerint lődörög (nem csak a funkcinális irányban, hanem keresztbe is)
• törött üveglapok a billentyűkön
• a betűkarok párnája elmorzsolódott
• törött szalagvezetők
• hiányos szalag rögzítő
• gumihengerek elkopva/elöregedve
• törött kocsi sín
• törött papírtámasz
• össze-vissza deformálódott kezelő karok
• törött henger tekerő
• illetve természetesen 2 köbméter szennyeződés

Nem rossz alap. Az egyetlen dolog amivel nem nagyon tudok mit kezdeni az a kocsi sín. Sajnos a közepe táján lepattant belőle egy milis darab amit nem tudom mivel lehetne tartósan kitölteni. Ennek okán sajnos minden alkalommal döccen egyet amikor a csapágyazása oda ér. A többi probléma vállalható.

Némi csupaszítás és mosdatást követően elértem a kiinduló pozíciómat. Egyszerű dologom volt. A csuklópontnál 1-1 csavarral már kettőben is volt a masina. A hengerttekerőt két csavar fogta, ezt követően a rúd kicsúszott némi ráhatással (értsd: kalapács), a henger alatti lemezt pedig csak kiemeltem a kishengerrel együtt.

A sorozatszám könnyen megtalálható. A billentyűk mellett pedig a vázon a két kis kihajtható füles lemezen nyugszik a kocsi összehajtott állapotban.

Elsőként  a kocsiemelőzár billentyűjének a törött üveglapját cseréltem. Ezt a már helyt állt megoldással csináltam. Tudni illik motorozgatunk, ehhez tartozó kiegészítő a szemüveg, melynek lencséje cserélhető. A régi karcos lencsét természetesen nem eldobni mivel bármire jó lehet, mellé még egy lyukasztó készlet és kész is vagyunk.

A következő megoldást kereső probléma a kiszáradt és elmorzsolódott parafa volt.

Két napot jártam nyitott szemmel a műhelyben a napi munkák mellett azt figyelve, hogy milyen alternatívával válthatnám ki. Felmerült pár lehetőség, de azt hiszem megtaláltam a tökéletes megoldást, ami olcsó, könnyen alakítható, rengeteg méretben kapható és persze könnyen beszerezhető.

Ez kérem az ékszíj. Ha lecserélünk egyet egy autón általában elrakjuk a fúrógépre, mosógépre, szekrény cipelésre vagy akár még bármire is. Miután megtaláltam a nagy kupacban a megfelelő szélességűt, egy vágókoronggal méretre vágtam, köszörűvel pedig a szélét megcsinosítottam. A végén azért lefújtam feketére, hogy patent legyen.

A kocsi visszahúzó szerkezet huzalát eldobtam. Horgászboltban kapható damillal helyettesítettem. Az, hogy ez az anyag az idő során mennyit fog nyúlni, sajnos még most nem tudom.

A hengerforgató gomb a szerelés közben megsemmisült. Ennek a javítása a jövőben lesz a hiányos szalagrögzítővel egyetemben. Utóbbi különben érdekes megoldás. Egy anya, aminek az orsója kúpos, illetve hasított is. Az alsó tárcsa tengelyirányban mozog és rugóval nyomja a szalagot ezzel késztetve arra, hogy együtt forogjon gépeléskor az orsóval, így továbbítva a szalagot betűről-betűre.

A gumihenger kő keménységűre öregedett és ha jól emlékszem átmérőben összeesett 3 tizedet. Ezen felindulva kipróbáltam a zsugorcsöves megoldást. Ezeket az anyagokat villamosipari kereskedésekben lehet kapni. Aki ilyesmire adja a fejét, annak tudnia kell, hogy a zsugorodás közben rengeteget nő az anyag vastagsága is. Ez módosítja a kishengerektől való távolságot a főhengertől. A számokat már elfelejtettem (talán az 0,1-ből 0,5 lett), de az biztos, hogy többet dagadt, mint amire számítottam. Próbát kellett volna csinálnom és a felesleget leesztergálni, majd arra felhúzni a zsugorcsövet. Mivel ezt nem tettem meg, a papírnak nem volt elég helye a (csere érett) kishengerektől, így azok méretét pedig csökkentettem. Ide még azért hozzá tartozik az is, hogy a gyáritól eltérő főhenger átmérő domborulata már nincs összhangban a betűfejek homorúságával, ami írásképi problémákhoz is vezet. 

Nem volt nehéz dolgozni vele. Gyönyörűen összehúzza magát a végére, de nagyon gondosan meg kell takarítani. Nem maradhat alatta semmilyen szennyződés mivel megfog látszani miután összesimult a két anyag.

A következő képeken pedig a csereérett kis henger. Csak most nézem, hogy Erika segített Erikán.

A következőkben készítettem egy másolatot a papírtámaszról, mivel az egyik eltörött. Találtam saválló lemezt amit körberajzoltam utána pedig körbe vágtam. A szalagvezetőt cinnel megforrasztottam és lefestettem. Az utóbbi művelethez lehet kapni forrasztóolajat. Ezt mindenképpen ajánlom hozzá.

Ezzel egyelőre befejeződött a kis Erika. Most más projektekbe kezdek és egyszer majd visszatérek hozzá.