Ramington Rand Deluxe Model 5

 

Egy kedves debreceni gyűjtőtársam keresett meg miszerint egy Deluxe 5-öshöz keres burkolatot. Sajnálatos módon az övé megrepedt és nem talált hozzá megfelelő donor gépet. Jelenleg egy későbbi modellét viseli a gép.
Csere darabbal nem tudtam szolgálni, de megegyeztünk, hogy elpostázza nekem javítandó céllal. Megjegyzem ezeket a sérült alkatrészeket komolyabban becsomagolta, mint némely eladó a működőképes gépet... Erről sajnos nem készült kép.

A gép főburkolatáról már hámlott a festék és a rozsda is elkezdte felütni a fejét. A szalagfedél pedig, mint korábban írtam repedt volt. A többi részével nem volt gond, azonban a festés miatt ezeket is lekértem tőle a csomagba.

Először is a repedésnek ugrottam neki.

Kívülről ecsettel festett felületet látunk. A repedés vonala szembetűnő, aki pedig nagyon keresi a szegecsek körvonalát is megtalálja. Belülről lett megerősítve egy réz lemezzel és 2-2 darab alumínium szegeccsel. Ügyes, szakszerű javítás volt bárki is csinálta. Kiválóan rögzült a szegecskötés pedig a burkolat anyaga ezen a részen a legvékonyabb és a szegecsek feje kívülről egyáltalán nem ugrott ki a felület síkjától.

Első lépésként lefúrtam a szegecseket. Miután átfúrtam kikalapáltam a szegecs maradványait, a régi festékről ekkor pattantak le a képen látható darabok.

Ezt követően távolítottam el a régi festéket. Sajnos nem néztem meg a szegecselés előtt, hogy elvolt-e vetemedve az alkatrész. Csak a drótkorongozás után tűnt fel. Kíváncsi lettem volna, hogy ha a szegecselés helyén tartotta a dolgokat akkor ezt hogy lehetett kivitelezni, ugyanis ötletem sincs rá. Kézzel próbáltam egyengetni miután felmelegítettem, de a repedés tovább szaladt. Az alumínium öntvény eltörött.

Itt elég jól látható a milyen sokat összeesett a nagyobbik darab. Ebben az állásban az alsó rész tökéletesen illeszkedik. A fenti részben pedig ekkora eltérés van.

Ez a mutatvány után csak néhány hét múlva tudtam elvinni az alumínium hegesztőhöz. Ez idő alatt a műhelyben egy asztal sarkán hevert. Egy karosszéria hegesztő ismerős látogatása során a kezébe akadt és miközben nézegeti feldobja a labdát, hogy ez talán nem is alumínium, hanem spiáter. Ez az anyag pedig tudtommal nem igazán hegeszthető. Nagy volt az izgalom emiatt, de végül is alumíniumból készült és szépen fel is lettek töltve a szegecsek furatai illetve össze lett állítva síklapon az eltört darab.

A varratok letisztítása nem volt nagy munka, inkább időigényes és alkar ölő. A hegesztésben lévő zárványok festés előtt megfelelő összetételű gittel lettek eltüntetve.

A kivágást a baloldalon hegesztés után még ki kellett reszelnem a régi méreteknek megfelelően.

Gravírozóval nagyoltam, utána egyre finomabb csiszolóvásznakkal simítottam a felületet. Az alján hagytam némi plusz anyagot, hogy erősebb legyen.

Mivel sikeresnek mondható lett a szalagfedél javítása, a többi alkatrészt  lehomokfújtam.

A jobb felső alkatrészen hagytam egy darabot a régi festésből a felülete miatt. Amikor vittem keresztapámnak, hogy tud-e ilyen felületet produkálni, a válasza szerint létre tud hozni hasonlót. Ennek is már legalább egy hónapja volt, de lehet, hogy kettő, így jobbnak láttam ha marad rajta egy kicsi. Természetesen ez festés előtt el lett távolítva.

 

 

A felület azt hiszem tökéletesen sikerült. A kép talán nem adja vissza, de aki látott már ilyen gépet az biztosan ismeri.

A végtermék pedig így néz ki. Bízom benne, hogy passzolni fog a vázra. Ilyen munkát legközelebb csak a vázzal együtt szabad elfogadni, hogy ellenőrizhető legyen a csavarok helye.

Utolsó simításként kifestettem a vonalzót. Ezen még átadás előtt valószínűleg átmegyek még egy sorral, hogy még szebben mutasson.