Optima M12

 

Az Optima 1925-ben fejlesztette ki első irodai gépét, az M6-ot. 1930-tól az M7, 1934-től pedig az M8 került gyártásba, folyamatos újításokkal javítva a konstrukciót. Az M8 mellé rendelhető volt egy speciális írógép-asztal kombináció is. 

Az M12 bemutatására az 1957-es lipcsei őszi vásáron került sor. Ezt követően 1966-ig gyártották. Megjelenése még az előző modell, az M10 stílusát követi, azonban szerkezetileg már egy fejlettebb változatról beszélhetünk. A kocsit és a gépet külön-külön ellátták sorozatszámmal, mivel szükség esetén pillanatok alatt lecserélhető egy különböző méretűre. Amennyiben a gépet papírbehúzó szerkezettel szerelték, az a kocsi jobb oldalára került. Ez a modell már rendelhető volt sokszorosító szerkezettel, a karbonszalag használatához szükséges egységgel valamint papírtekercs rögzítővel is. És ami még izgalmasabb: '57 és '59 között gyártottak iker- sőt! hármas gép variációkat is. Ezt 2-3 egymás mellett lévő gépet jelent, melyek 1 db közös kocsival rendelkeznek ezzel két vagy háromszorosára növelve a leüthető  karaktereket. 

1962 és 1970 között jelent meg az M14-es modell, mely egy modernebb külsőt kapott. 1965 és 1977 között pedig az M16-os. 

A következő típusok már Daro/Robotron összeolvadások jegyében többnyire elhagyták az Optima nevet.

A képen kb. 55kg fémet és műanyagot láthatunk. A váz borzasztó masszív öntöttvas. Burkolata nem különb módon erős homokszínű, drapp zománcozású alumínium öntvény.
5 db sorközbeállítási lehetőség közül választhatunk, valamint a sortovábbító kar hordozás esetén könnyedén befördítható. A kocsit alap állásában, a hátul található gombokat benyomva könnyedén leemelhetjük a vázról. Ekkor kerül elő a leütés erősséget szabályzó szerkezetet állító görgő is. Ezt szándékosan a kocsi alá helyezték, hogy az illetéktelenek ne legyenek képesek módosítani. Három állású színválasztó szerkezettel látták el (fekete/piros/fehér - "stencil állás"). A tizedes rovátkozó mellett ritkítószerkezet és betűkar szétválasztó is helyet kapott. A kocsi alaphossza 32cm, továbbá rendelhető volt 24, 47 és 67 cm-es méretekben is. A sorozatomból az utóbbi még hiányzik.

Remek gépeknek tartom őket és a méreteik okán általában nagy örömmel szoktak szabadulni tőlük. A három gép közül a legdrágább 3000 Ft volt.
Az általános karbantartástól eltekintve nem sok mindent igényeltek. Az egyik gép úgy került hozzám, hogy néhány billentyűkarnak az összekötő horoga nem volt a helyén. Ezt nem igazán értettem, hogyan is sikerülhetett, mivel ahhoz, hogy összeakasszam őket, a karokat pozícióban tartó fésűt is kikellett bontanom. Elvileg nem képes kibújni a helyéről, ha a fésű a helyén van...

A sorvég beállító vonalzóját és néhány betűfejet kifestettem. 

Tehát ezekkel most elég simán ment minden. A kopott középsőtől eltekintve egymás után készültem el velük. Feltűnően megfogyatkoztak a vegyszereim. Valóban méretes masinák....

A történetben csak annyi szomorúság van, hogy nem találtam információt a sorozatszámok pontos gyártási évéről.