Morzsák

Az utóbbi bejegyzésben említésre került Agatha Christie és írógépe. Kicsit utána néztem a témának és ez az 1946-ban készült fotó (UPI/Bettmann Archive) alapján egy Remington Victor-t használt, ami számos további képen is fellelhető a neten. Egy Facebook bejegyzés szerint Greenway-ben van kiállítva, de erről nem találtam többet.

Továbbá az oztypewriter gyönyörűen feltárja Agatha világkörüli útján használt Corona Portable történetét, illetve egy ez évi aktualitás  szerint használt még egy 1937-es Remington Portable-t is, amit a Cambridge Egyetemen tettek közszemlére idén tavasszal.


A napokban egy kupacba válogattam néhány kiolvasott könyvemet és ezen apropón rá is kerestem az írók fotóira. 

Kiderült, hogy John Updike több mint tökéletesen illik az "Írók és írógépeik" összeállításba.

Kezdetnek itt ez a fotósorozat 1962-ből (Dennis Stock/Magnum Photos) egy Olympia SM3-al. Nem is olyan rég futott be hozzám egy ilyen.


Az Olympia mellett vagy talán azt lecserélve következett egy Olivetti Linea 88, amit minden bizonnyal nagyon kedvelt, ugyanis ezen cikk szerint 40 éven keresztül, egészen haláláig használta. Jelenleg az amerikai Shillington-ban van kiállítva Updike gyermekkori házában.

Johm Updike1994 (Jill Krementz)

Ezeken felül találtam még egy Olympia Electric 65C-t, ami jelenleg egy írók írógépeit gyűjtő figura tulajdonában van. Nevezetesen Steve Soboroff- Kalifornából és 4375 amerikai dollárt fizetett érte egy áverésen. A cikk itt olvasható.


A történetet lezárandó, egy bónuszkép a szövegszerkesztőt használó Updikeról

A közelmúlt eseményeit illetően sikerült még szert tennem egy tréfás kis kéziratra ami a salgótarjáni rendőrségen készült 1948-ban.

Ezek után jöhet végre a főatrakció! Ez az egész bejegyzés igazság szerint egy szokásos kis gyors bemutatónak indult egy újonnan szerzett gép tiszteletére, de végül olyan sok dolog kavargott bennem mostanában, hogy inkább létrehoztam ezt a kis katyvaszt...

No, de kanyarodjunk vissza az emlegetett gépre. Egy reggel kaptam egy e-mail értesítést hamarosan lejáró licitálásról. Tökéletes megfeledkeztem a dologról, de gyorsan beugrott. A kikiáltási ár tetszett és nem is akartam többet adni érte. A nagy napon pedig még már annyit sem... Szinte szurkoltam, hogy valaki rárakjon egy picit, de a végére így is az enyém maradt. Nem maradt hát más. Perkálni kell! Az autómata csak a vetelárat kérte el tőlem, de ez csak pillanatnyi öröm volt. Sőt! Sokkal inkább bambán néztem magam elé. Nem rémlett az ingyen szállítás és talán még árkalkulációt is kaptam az eladótól. Még aznap felvettem vele a kalcsolatot és mint kiderült ő szúrta el a dolgot. Természetesen utólagosan rendeztem a cechet és azon tanakodtam, hogy ha nem vásárolnék meg mindenféle olcsó gépet, akkor vehetnék az árukon egy kicsit komolyabb gyűjtői faktorral rendelkezőt is...

Utólag viszont egyáltalán nem bánom, hogy behúztam magamat a csőbe. Számomra ez idáig a legelegánsabb táska, amibe írógépet építettek. Egyszerűen nem tudok vele betelni, abszolút eltudom képzelni egy gyönyörű utazó bőröndnek, amit a épp a Mercédeszből húzok ki mileőtt belépek egy gyönyörű hotel előterébe.
A tok belsejében bújik meg ugyan, de büszkén hirdeti, hogy ő maga bizony svéd gyártmány. A gép alatt egy felhajtható rekesz védi az iratokat a koszolódástól és a táskába épített kis zsebben kap helyet a tisztító kefe is, aminek a végét billentyűfejek rajzai díszítenek. Egyszerűen parádés! Azt hiszem ez a gép maga a szerelem a számomra.

A gép aktuális állapotát nézve úgy gondolom nem rossz. Igaz egyik kar sem képes alaphelyzetbe visszaállni a szegmensbe ágyazódott szennyeződések miatt, de ettől eltekintve mindent rendben találtam. A betűkarok párnáját rögzítő lemez külön figyelmet érdemel. Nagyon gusztusos megoldás ez az ívesre hajlított lemez.

A burkolat sajnos elreccsent valamikor, de ez nem sokban rontja a merevséget. Ez a gép még nem a műanyag korszak jegyében készült.

Egyéb hibát egyelőre nem fedeztem fel. Nagyon izgalmas a gép táblázó szerkezete, amibe még féket is szereltek. A beállítókarok a kocsi alatt helyezkednek el és a kocsi valami álomszépen siklik.

További szokatlan megoldás a baloldalon helyet foglaló színváltó és kocsizár. A szalagburkolat alatt pedig a ütésszabályozó kapott helyet.
 
Szeretem a biztos végállásokat szóval nagyon tetszik, hogy mindent rúgó csattint a helyére. A kocsizár és a papírtámasz is határozottan kattan be a helyére, ráadásul egyszerre mozdul mind a két támaszték.

A kiosztását illetően egyébként svéd. Dani barátomnak köszönhetően nem ez az első ilyen tasztatúrájú gép, de ettől függetlenül örülök neki.

Norrtälje városában szervízelték 1987-ben a Rokab műhelyben.

Az alját kemény karton védi, talán a súlycsökkentés miatt hagyták el a vaslemezt.

Összegezve nagyon örülök, hogy megismerhetem közelebbről a Facit márkát és ezek után sokkal jobban fogom figyelni ezeket a gépeket.


Megjegyzések