Januári őrület

Milán barátom ismét oda tette magát, kezdve ezzel a kis Baby-vel. Ezeket a gépeket közel 50 éven keresztül gyártották és mintegy 4,5 millió darabot! Konkrétan ez a gép 1935-ben készült a megjelenés első évében.  

A táska festése kifejezetten szép állapotban van és a vékony lemezen is ez a legcsúnyább sérülés. A lábakat, amik a tapadásért és a burkolat megóvásáért felelnek egy híján kipotyogtak és ez is réges-régen kilapult már. 

A fogantyú alig van megkopva és a benne lévő lemez sincs eltörve, de a varrás sajnos elszakadt már.

A fedőlemezt leemelve meglepően tiszta a gép.  Szokatlan szaga van, egy korábbi takarítás maradéka lehet és a billentyűkarok is cuppognak az olajtól a szegmensben. Az emblémán látható némi kopás, de a színes részek egyértelműen nem ebből adódóan, talán inkább egy helytelenül megválasztott vegyszer miatt fakultak ki. 

színezett embléma

Az eredeti színre fújt orsók viszont még megvannak, ami nagy kincs. A karok viszont nehezen mozognak és nem találnak nyugalmi pozícióba. Remélhetőleg csak az olajozás miatt.

A henger már javíthatatlanul elöregedett, ebből majd újat kell keresni.

Az 'E' és 'T' gombokból kihullott a festék. Az Optimán épp a napokban festettem újra ezeket.

Összességében nagyon jó alap. Nem sok munkával szép kis gépet lehet belőle faragni, viszont szükség lesz egy donorgépre is, ami a viszonylag magas vételár miatt nem annyira örömteli. A gyártási év viszont kárpótol valamilyen szinten és a története is egészen izgalmas. Kertész Úr - az eladó - nagymamájáé volt a gép. Ő és a férje is, aki Alezredesként szerelt le, a rendőrségen dolgoztak. A mama munkája során rengeteget használta írógépét telefonos lehallgatások és más jelentések dokumentálásakor. Ezekre a munkákra nyilvánvalóan valamilyen komoly irodai gépet használt, de gyakran szükség lehetett egy ilyen hordozható masinára is, amit jelen esetben kiemeltek, hogy magyar kiosztású volt. Elgondolkodtató számomra, hogy ez miért is nagy dolog, pláne állami szervezetnél. A gyakorlati része egyértelmű, de nem gondoltam volna, hogy ez egy olyan információ, ami átüt egy generáción. Mintha ritkaság lett volna annak idején a magyar tasztatúra. Egy biztos. A mama és a gép együtt vonultak vissza, így a háztartás és család részévé válhatott. Mi sem bizonyítja ezt jobban mint, hogy Kertész Úr emlékeiben a mai napig élnek az ezen írt mesék és gondolatok élményei.

Jöjjön most imét egy ajándékgép. Eme Brother Lajos bácsitól jött. Annak idején igazán jól menő  péksége volt a falumban. Lajos bácsi Sikeres, szorgos üzletembernek mondható, de ami fontosabb, hogy nem hiszem, hogy lenne bárki is akit ne kedvesen fogadna és ne örömmel lépne oda hozzá. Kiváló figura és ez a gép is az. Precízen volt csomagolva és előkészítve az emlékszobájában arra várva, hogy megjelenjek érte. Még szilveszter napján szólt, hogy szeretne adni nekem valamit. Hát ez volt az!

Elektromos gépekkel nem nagyon foglalkozom és nem mélyültem el még azokban a funkciókban miket is tudhat, de elég komolynak tűnik. A kis Olivettim is margaréta tárcsás, de azt hiszem abban nincs táblázó.

Eleinte elég furcsán zakatolt, de úgy tűnt megfelelően dolgozik, csak nehézkesen. A tárcsa sem a megfelelő betűt ütötte le, viszont pozíciótól függően változott a rontott karakter is, így aztán arra jutottam, hogy talán jó itt minden, csak tolja maga előtt a koszt vagy a kenőanyag dermedhetett meg picit. Néhány oda-vissza, illetve egy pár sor karakter leütés és a zaj elhalkult, majd a betűket is már a megfelelően ütötte be. Amennyire én látom tökéletesen működik, talán ezzel írom majd a következő levelemet. 

Versenyben vagyok még a hónapban egy két licitáláson, de talán ő lesz az utolsó jópofaság januárra. Egy gyönyörű állapotú Oliver széles kocsival. Korábban dolgoztam már egy ilyenen, amit csontra kellett kapni ugyanis átfestettem a vázat és a repedt előlapot is hegeszteni kellett. Nagyon izgalmas volt és az akkor még érdeklődő érzelmeim átváltottak valami közelebbire. Jó munka volt és azóta is örömmel gondolok rájuk - habár az én birtokomban nincs egy sem. Ez is Milán gyűjteményét színesíti.

A "betűkosár" tetején elhelyezkedő kis ceruzatartó itt még megvan.

és az orsó takarók is... Ezek mind olyan alkatrészek, amik előszeretettel elkallódnak. A nagy kar ott lent, az a kocsi visszázója. Egyébként a kocsi is levehető és akár cserélhető lenne más méretűre is.

A sortovábbítás autómatikusan történik amikor a kocsit a sor elejére toljuk.

A festést már valaki javítgatta itt-ott. Felül látható, hogy a kis henger is szép állapotú.

Izgalmas megjelenése van, ami mellett nem lehet szótlanul elmenni, a szerkezete pedig egyáltalán nem bonyolult, legalábbis könnyedén szerelhető. A korábbi darab, amiről meséltem az sokkal ramatyabb és hiányos állapotban volt, de megtettem a tőlem telhetőt és a gazdája, Zsolt, elmondása szerint elégedett a munkával.