Tavaszi őrület

 A jó idő beköszöntével a raktárkészlet is fenekestül felfordult. 

Kezdésként J.N.Danitól érkezett egy meglepetés Hebros, 300-as megjelöléssel. Ezeket a gépeket 1982-ben kezdték gyártani Plovdivban, a bulgáriai Maritza írógépgyárban. A Hatvani féle "Az írógép" c. könyv is említést tesz róla.

Ő egy részben villamos működtetésű gép. Maga az írás, a szóközkiváltással és a kocsibillentéssel együtt elektromechanikus úton történik, de a kocsi visszahúzás, a sortovábbítás és a tabulátorszerkezet mechanikus működtetésű. 

A gép első ránézésre igazán jó állapotnak örvend. Áram alá helyezve hallható a motor zúgása, viszont a funkciók nem működnek. A burkolatot két csavar és illesztő fülek rögzítik, de a kocsi hátulján lévő takaróelemet is el kell távolítani, amit szintén két csavarka fog. Ezeket leemelve már mutatja is magát a legkézenfekvőbb probléma. A feldobótengelyt meghajtó szíjak elöregedtek. Filléres és apró hiba, ami könnyedén orvosolható.

 

A következő jópofaságra is nagyon régóta vártam már. Igaz csak egy McDonald's figura, de akkor is Snoopy és írógép. A figurát lenyomva egy kis Woodstock lenyomatot hagy a papíron.

És ha már lenyomat, jöjjön néhány könyv is!

Egy szokásos bevásárló körúton lettem figyelmes ezekre a borítókra. A hátsó egyértelműen egy Underwood, az elsőhöz pedig valószínűleg egy Olympia SM7 szolgált alapként.

Mostanában fejeztem be egy Peter Härtling könyvet és szokásomhoz hűen rákerestem az íróra nem-e akad valami jó kis fotó az írógépével. Jelen esetben telitalálat volt ugyanis Härtling ezen cikk szerint

kizárólag hagyományos módon írta könyveit, írógéppel.

Itt egy Hermes Baby.

Itt pedig egy Olympia Monica.

Ezzel még nincs vége! Április 5.-én volt Örkény születésének az évfordulója, akiről szintén találtam egy kiváló fotót amin Continental típusú írógépével látható. A gép a mai napig a dolgozószobában van, ahol Örkény maga is használta. Felesége, Radnóti Zsuzsa ezzel is gondozza Örkény szellemi hagyatékát.

A húsvétot idén rendhagyó módon külföldön töltöttük. Úgy voltam vele, hogy ha már rengeteget autózom miért is ne még többet? Sikerült összegyeztetnem egy találkozót Zsolttal, így az IBM-et leszállítottam, illetve a sokat emlegetett Milánnal is akinek az utolsó találkozónk óta 9 - nagyrészt asztali kivitelű gépe pihent nálam. Az ebből fakadó szabadhelyet azonban máris elkezdtem feltöltögetni. A találkozóra tíz géppel érkeztem és kettővel távoztam.

Kaptam egy sárga Adler Contessa-at, aminek a kocsihúzórugója sérült. Szép színű, modern gép. Fehérben van nekem is kettő.

Továbbá a párja egy Torpedo, aminek nagyon örülök. Itthon nem igazán találni ilyesmit, pedig ott Szlovákiában nem is túl drágák ahogy nézegettem a hirdetéseket. Nem tartom kizártnak, hogy vásároltatok majd Milánnal néhányat a gyűjteményembe. Ennek a kiváltószerkezete problémás, de ezt mondta is Milán.

Végezetül pedig sikerült szert tennem egy Adler Privatra is az 50-es évekből. Van egy kicsit fiatalabb műanyag burkolatos és tokos Triumphom. Gépelési szempontból maga az álom - ez is az első számú használati gépem, viszont a megjelenését illetően nem érzem, hogy ez jellemezne engem. Ezt az Adlert sokkal inkább eltudom képzelni magam mellé még ha nehezebb is. Abban bíztam, hogy a belseje azonos a Triumph-al és a próba gépelés után hasonló élményt nyújt szóval megnyugodtam. Szükség lesz némi  takarításra, de leginkább egy alapos olajzásra. Kicsit nehezen jutott el hozzám, de a lényeg, hogy itt van és megfelel a megálmodott feltételeknek.

Bónusz fotó:

A Szováta/Vármező kisvasút végállomáson a régi forgalmi iroda jelenleg múzeumként funkcionál. A fő attrakció egy óriási terepasztal, de a kiállított vasúttörténeti tárgyak mellett természetesen nem maradhatott el egy írógép sem.