Erika 11 1959 - #2045888

 Első ránézésére szép kis írógépnek tűnt, de az igazság az, hogy több sebből is vérzett szegénykém. Végül viszont sikerült megmenteni és sok mindent tanultam is ebből a projektből.

A táskája nagyon koszos volt és a karton is levált a legtöbb helyről. Az alja textilbevonattal van ellátva, amit meglepően gyönyörűen megtakarított a Lidlben kapható kárpittisztító. A W5 terméke már többször is bizonyított szóval ezt bátran ajánlom. A koffer fedőjének papírborítása már feladta a leckét neki. Nem lett tökéletes, de nem is erre az anyagra találták ki szóval ezt nem róhatjuk fel a számlájára.

Szép kis rétegben összegyűlt rajta a kosz. Mivel nem annyira féltős a gép, bedobtam a fürdőkádba. Szépen megtisztultak az egységek. A szappanos víz után nagy gondossággal szárazra fújom, utána pedig sütőben, kályhán, nyáron pedig vaslemezen és napsütötte helyen szárítom. Ebben az esetben viszont a leütő mechanizmus továbbra sem dolgozott megfelelően. 

Itt jön az első tanuló lecke. A rozsda okozta a gondot, ami nem járt nagy meglepődéssel mivel már kívülről is látható volt, viszont a száraznak feltételezett gép a megbontás után három nappal (!) is nedves volt a szegmensen belül. 

A szappanos víz jól dolgozott. Több alkalommal is szépen leoldotta a zsírréteget és célszerű lenne keverni egy olyan savas szert még mellé ami a rozsdát is eltávolítja. Óriási segítség lenne kiötölni egy olyan eljárást, amivel nagyobb bontás nélkül egy egész gépet átlehet mosatni, de ha így megbújik a nedvesség akkor ezt a lehetőséget el kell engedni. Még egy forrólevegős szárítást érdemes lenne kipróbálni, de a következő merüléssel már egy teljesen más elképzelést fogok kipróbálni.

Egy régi könyvben olaj és benzin keverékét írják erre a célra, továbbá úgy gondolom fontos lenne áramoltatni a kádban lévő vizet, ezzel mosatva a gépet. Hamarosan megjön a szivattyú hozzá, utána pedig némi munka után már csak a következő kísérleti alanyt kell megtalálni.

A kiemelt karon egyértelművé válik honnan ered a nehézkes leütés. Nem bontottam még ezelőtt ilyen jellegű gépet, de egészen barátságos megoldás. Könnyebb bánni vele, mint a huzalos megoldással. Takarítani talán nehezebb egy picit és nyilván egy lényegesen drágább megoldás is gyártani, de szerelni sokkal egyszerűbb. Nem potyognak össze-vissza és nem kell bujtatni őket a szűk helyen.  

Az eredmény pedig alább látható. Ha úgy nézzük, hogy egy működésképtelen gépről beszéltünk, ami forintálisan nem éri meg a ráfordított időd ezért talán alkatrésznek lehetne jó, - nem is rossz. A leütés kissé komótos, de nem akarnak összeakadni a karok. Kellemes a gépelés és szépen is működnek a funkciók. Azt hiszem ez a gép meg lett mentve!