Triumph Gabriele E 1964 - #3474353

Szinte már köztudott, hogy ha egy írógépet, mint használati tárgyat keresünk, akkor ezek a gépek az abszolút befutók ha engem kérdeznek. A gép maga parádés! A kocsi futása páratlan. A gépelés könnyed és lendületes, szinte lehetetlen mellé ütni. Nem büntet, nem akadályoz. Egyszerűen csak segíteni akar az írásban. Egyedül a műanyag táskájuk pocsék. Az anyaga meglehetősen törékeny és az ügyetlen zárszerkezete alkalmatlanná teszi a gép szállítmányozására. Cserébe viszont jól védi a portól, így legalább a polcon becsülettel végzi a dolgát.

Ez a széria is követi a régi iskolát. Korábban Durabel, Norm és Perfekt néven értékesítették a különböző felszereltségű, de alapjában véve azonos mechanikát. A használati útmutatón jól látható, hogy a termékcsalád ekkora az 1, 2, 3 és E elemekből tevődik össze.

A "mi" gépünk az E. Az 1-essel ellentétben ebbe már belekerült a hat helyértékes táblázó, a színváltó és a skálázott margó is, viszont a 2-estől néhány apró kényelmifunkcióban azért elmarad. A papírtálcán nincs lapszélbeállító és a sorvezető sem a szélesített plasztik verzió. Ezeket csak a kettes és a hármas gép tulajdonosai élvezhetnek.

Az 1-es, 2-es és az E modellek egy egyszerű kis kihajtható papírtámaszt kapnak, míg a 3-as verziót már egy skálázott kivitellel szerelték. Ez elsőre apróságnak tűnhet, de nagyon praktikus: egy pillantással meg lehet állapítani, hány sor maradt még az oldalból. 

A kocsizár az összes gépen megtalálható, viszont a kifinomultabb funkciók már a csúcsmodell kiváltságai maradtak. A kihúzható hengerforgató, amely precíz és gyors sorbeállítást tesz lehetővé, illetve a korlátlanul állítható táblázó például csak a 3-asban kapott helyet.

A szokásos három opciós színváltó a bal oldalon foglal helyet. Mellette pedig egy kis jelöletlen kar bújik meg, ami a sorfelszabadításért felel.

A jobb oldalon kapott helyet a táblázó és a visszázó. A 3-as modell az utóbbi mellett kapta meg a táblázó beállításához szükséges további kezelőkart, illetve a táskában kialakításra került egy kis tároló a radír rögzítésére.

A táskára visszatérve a fedlapban található még egy csipesz is, ami a használati útmutató vagy más iratok rögzítését hivatott biztosítani, illetve a kialakítása lehetővé teszi egy rongyba tekert általános kefekészlet tárolására is, ami gyári kellék volt a maga idejében.

Sortovábbítója három beállítást tesz lehetővé. A leghátsó kar a henger szabad beállítását hivatott segíteni, az előtte lévő kar pedig a kocsifelszabadítást amiből a túloldalon is van egy.

Ez a konkrét példány Zsolt barátomé, aki egy tisztítás erejéig bízta rám. Rengeteg sok szennyeződés gyűlt össze benne, de ami a jó hír, hogy komoly hibája gyakorlatilag nem volt.

A mechanika meglepően jó állapotban maradt, így végül a legnagyobb munka maga a takarítás volt. Egyedül a kocsiféken kellett minimálisan állítani. Ennél a szerkezetnél a fékezőerő egy négytollú rugó feszítésével szabályozható. Még beszerelt állapotban is hozzá lehet férni, de ha már szétszedtem, úgy voltam vele: kapjon egy átfogó tisztítást ez a rész is.

A végeredmény pedig egy fantasztikusan használható írógép lett. Olyan szerkezet, amit teljes nyugalommal ajánlanék bárkinek, aki tényleg az írásra szeretne koncentrálni és nem egy gép ügyetlen kezelőszerveire vagy makacs sajátosságaira.