A Triumph után úgy gondoltam, jöjjön ismét egy nagy babérokat dédelgető gép. Ez az SM9 és egy hasonló korú Monica már régóta a szekrényem alsó polcán pihent arra várva, hogy végre rendbe szedjem őket. A Monica kifogástalan állapotban vészelte át az éveket, a "nagy testvér" azonban, aki az összes extrával fel van szerelve, ráadásul a Senatorial betűtípust kapta meg, elég balszerencsés sorsra jutott.
Egyértelműen látszik, hogy a gép valamikor elázott. A táska hullámos, a rozsdásodásra hajlamos alkatrészeken pedig megindult az oxidáció. A helyzet azonban rosszabbnak tűnt, mint amilyen valójában volt.
A sűrített levegős tisztítás és a drótkorongos kezelés után benzinfürdő következett. A tesztelés során semmilyen kellemetlen meglepetés nem ért. Korábban vélhetően gondos gazdája lehetett a gépnek vagy csak egyszerűen nem került bele üzemóra. Aztán jött a piaci élet, aminek már oly sok szép írógép esett áldozatául...
A kocsi futása nem éri el a Triumph szintjét, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy ne lenne kiváló. Két levélen keresztül teszteltem és csak megerősíteni tudom azt a rengeteg pozitív véleményt, amit az interneten olvasni róla. Sokan az egyik legjobb, ha nem a legjobb konstrukciónak tartják.
A táblázó beállításához szükséges kar, a baloldalon kapott helyet. A burkolaton "+" és "-" jelzések egyértelműsítik a használatát. A felső sarokban megbújó, hasonló kiképzésű kar a kocsizárat működteti. Aktivált állapotbon, középső pozícióban rögzíti a kocsit, valamint a billentyűk leütését is akadályozza. A gomb, amin négy pont látható, a margófelszabadítást jelenti az Olympiáknál.
Jobb oldalon található a tabulátor gomb és a visszázó, valamint a három állású színváltó kar. A gép kiosztása egyébként szabványos német.
A papírleszorítón egy nyilacska jelzi a kocsi közepét, ami nagy segítséget nyújt a középre igazított szöveg írásánál. A leszorítótól balra kapott helyet a sorközállító, valamint az egyik kocsifelszabadító kar.
A lapszélbeállítóval a többoldalas dokumentumok egységes formáját tudjuk kényelmesen és gyorsan elvégezni. A margók kifelé állítása egy ujjal is megoldható, befelé viszont össze kell nyomni a két elemet, majd a kívánt pozícióba húzni.
A papírtámaszt a kocsiburkolat jobb oldalán található fényes gombbal lehet "előhívni". Amint megnyomjuk, kipattan a fészkéből, ezután pedig akár bővíthetjük is ha a skálázott részét szeretnénk használni. Itt található még a jobb oldali kocsifelszabadító kar és a papírlazító is.
A szerkezet összességében meglepően jól megtisztult, bár a rozsda természetesen nem tűnik el nyomtalanul. A Monicával összehasonlítva azonban használat közben semmilyen érezhető különbséget nem tapasztaltam. Valóban kiváló írógépek. A felhajtható elülső burkolat különösen vagány megoldás, bár véleményem szerint kissé megnehezíti a szalagcserét. Valamit valamiért.
Az
Írógép tulajdonosok bejegyzés alatt különösen érdemes böngészni: meglepően sok ismert ember használta ezeket a gépeket az évtizedek során.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése