Continental Silenta 1941 - #755919

 

A Continental Silenta egy igazán vágyott tétel volt a kívánságlistámon! Kétségeket kizáróan az egyik legizgalmasabb szerkezet, amivel valaha is találkoztam. Ez a gép volt a Wanderer írógépek csúcsmodellje. A koncentrációt zavaró hanghatások csökkentésével kevésbé kimerítő a munka, tehát növelhető a teljesítmény. Szellemi munkások, tudósok, nagyobb üzemek és mindenki számára ajánlott választás volt, aki hangsúlyt szeretett volna fektetni a zajtalan munkavégzésre.

  

A fejlesztés során nem csak a gép zavartalan működése és a szervízelhetőség élvezett prioritást, hanem  a legújabb akusztikai tanulmányok is. Ennek az eredménye ez az összetett, magas bonyolultsági fokú, drága gép, ami mosolyogva int a konkurenciának is.

Különlegessége a betűkarszerkezetében rejlik. Rengeteg alakos alkatrészből áll és számos csuklópontja van, ami lehetővé tesz egy nagyon fontos dologot. 

Csak egyszer csattan!

Amikor egy hagyományos írógépen leütünk egy billentyűt, a betűkar egészen addig halad, míg nem megütközik a szegmentben, ami után pedig a betűkar feje ráüt a papírra. Ezzel a szemben a Silenta húzza/tolja/vonja/csuklik/nyeklik mire a kar egyszer csak ráüt a papírra és vissza is tér az erősen filcezett ágyába. Némán. Csendesen. 

A korai verziók tartalmaztak még egy leütéserősség szabályzót is, amivel finomhangolható volt a kar sebessége.  A működéshez szükséges erőt természetesen a felhasználó biztosította, viszont ezzel az állítási lehetőséggel még inkább minimalizálható volt a keltett zaj mértéke - ez persze a lenyomat rovására ment. E funkció elsősorban a több lapos másolatok szempontjából releváns.

Az én gépem már a hirdetés fotói alapján is láthatóan használhatatlan állapotban volt.
A dobozból kicsomagolva ezer és egy éves újságpapírban érkezett némi egérürülékkel bélelve. Valamikor kapott egy csúnya pofont is. A sortovábbítókar és a papírlazító - funkciójukat teljesen akadályozva - meghajlottak. A táblázó beállítására szolgáló vezeték burkolata olyan szinten összegyűrődött, hogy mozdíthatatlanul  beékelte a kocsit, ráadásul az elülső burkolat díszanyái és az orsók takarótárcsái hiányoztak. A szerkezetet természetesen sok-sok évnyi por, egérfészek, penész és nikotin réteg fedte.

Tehát innen indult az első közeli élményem egy Silentával. A gép bűvöletébe esve mit sem számított mindez. Boldogan engedtem fel az áztatókádat és kezdtem meg a szétszerelést.
A kocsi szerszám nélkül leemelhető. A gép nagyobbik részét több lépcsőben mostam át és mire leázott a fentebb említett nem kívánatos réteg, meglepően jól működtek a berendezések és a roszdának sem volt semmi nyoma.

A papírszorító hengereket gyakorlatilag fel sem kellet újítani. A 85 éves gumi éppen olyan puha volt, mint újkorában lehetett. Egy ilyen állapotban érkzetett gépnél ez több, mint meglepő!
A sortovábbító kar krómozása megkopott a sok használattól, tehát biztosan rengeteget dolgozott a hőskorban. A használat nem szokott nyom nélkül maradni, de ez a gép továbbra jól remekel. A későbbiekben több beszámolót is olvastam arról, hogy egy-egy rossz körülmények között tárolt Silenta milyen meglepően jó állapotban maradt fenn. Mindezek tudatában egy olyan sejtésem támadt, hogy a szokásostól jobb minőségű alapanyagokat használtak ezekhez a gépekhez. Ha ebben van valami, akkor biztosan a Silenta az, ami megkövetelte ezeket a kiváltságokat, de ebben az esetben biztosat nem állíthatok.

A kedvenc részem a sortávbeállító. 5 lehetőség közül választhatunk. A tekerő alja minden variánsnál eltérő magasságban végződik ezzel szabályozva a kapcsolókörmök helyzetét a hengerhez képest. Varázslatos. Nem is tudom, hogyan látnék neki a gyártásának.

A visszázó a billentyűzet bal oladlán található, alatta pedig a váltó és a váltózár - ez mind a két oldalon beépítésre került. A sorvégfeloldó az előlapon kapott helyet.

A hosszú kilógó kart lenyomva működésbe lép a fékkel kölcsönhatásban élő táblázó. A beállítást a kar felhajtásával és annak benyomással végezhetjük el. A fölőtte lévő kezelőkar a színváltót működteti, az oldalfalon pedig a szalagtekerő gombja bújik meg.

A kocsin minden elképzelhető funkció megtalálható, amire egy írógép képesnek kell, hogy legyen. A sortáv finomállítható és a papírleszorító is karral oldalható. Kétoldali lapszélbeállító és papírtamasz pedig segíti az egységes írásképet.

Valóban egy különleges karakterrel rendelkező gép, de azért remélem, hogy lesz lehetőségem egy gondosabban tárolt példányra is szert tenni. Miközben nézegetem a korabeli prospektust arra gondoltam elkészítek egy 340-et is még az idén. Van is itthon belőle néhány és ha sikerülne találnom egy 100-ast akkor ki is tudnám rakni a Conti sort. 

Végzeteül készítettem egy egyedi anyát a burkolat rögzítésére. Egy új szalaggal már használható is lesz a gép.